Helyzet:
Az utóbbi évek során egyre több nyertes pályázat eredményeként településünkön látványos változásoknak kellett történni.
A pályázatok változatos értékben valósultak/valósulnak meg, minden egyes alkalommal győzelemként vagyunk hajlamosak értékelni a „nyeremény” hírét.
Valóban akkorát nyerünk? Talán érdemes egy kicsit mindezt átgondolni, bár valószínűleg kevesen értik, hogy nekünk rendszerben kell élnünk, és a meggondolatlanságért egyszer bizonyosan fizetni fogunk vagy már mi is, vagy az utódaink.
Általános jellemzők:
Pályázni sokféle célra lehet. Általában jellemző, hogy a települések közösségi életének egy-egy szeletét célozzák meg, meglehetősen ötletszerűen.
Értékük változatos, szinte minimális értéktől néhány százmillióig terjed.
A kivitelezés során nagyrészt gyorsan felhasználásra kerülnek a források, a pályázatok eredménye addig működőképes, amíg a szabályok azt kikényszerítik, illetve a pályázati források azt biztosítják.
Mi történik a határidők elmúltával? Rendszerint a megvalósulás folyamatában sem kapunk információkat a gazdasági folyamatokról, az utolsó hír rendszerint az, hogy „nyertünk”.
A megvalósulás néha látványos, ugyanakkor az eredmények rendszerint már keveseket érdekelnek, és ebben teljesen közömbös az épp aktuális faluvezetés személye.
A véleményünk kialakításánál most tekintsünk el a tényleges pénzmozgások elemzésétől, azokról amúgy is nehéz információt szerezni, hiszen vélhetően a rendszer működését is veszélyeztethetné, ha belső információk nyilvánosságra kerülnének. Az is igaz, hogy minden pályázat közösségi pénzből valósul meg, így szükséges lenne tudnunk a részleteket is, amik ráadásul közérdekű adatnak minősülnek.
Pályázatok, amelyek közismertek:
Ifjúsági klub: Több pályázati projekt futott ezen a témakörön belül, miután az alagsori helyiségek egy ideig klubként is működtek, mára pusztuló állapotú lomtárrá váltak, bár „hivatalosan” jelenleg a helyi polgárőrség és rendőrség kapott itt helyet, a hajdani pályázatokra már csak a néhol fellelhető táblák, dokumentumok utalnak.
Patak-projekt: A pályázat a település „vízrendezése” címen futott, az elköltött milliók talán leginkább az ormándi részen látványosak, bár ebben a formában már nem nevezhető igazán a vályúba kényszerített „patak”, viszont legalább ezen a részen kicsit gyorsabban lefolyna a 2010-es vízmennyiség is.
Máshol komoly változás nem tapasztalható, a település utcáin vízelvezetés ügyben nem túl sok minden történt, ha eltekintünk a Verseny utcában és a Péter utca-Hegyalja utca találkozásánál épült hidaktól.
Összességében elmondható, hogy a mederre megnyert pénzt elköltötték, azóta figyelem nem irányul a problémára, és a 2010-eshez hasonló időjárás most is okozhatna hasonló gondokat.
Önkormányzat hivatali épülete: „Megszépülése” több fordulón keresztül, régóta zajlik, ugyanarra a felületre néha több pályázatot is sikerül „levezényelni”, így valóban feltűnő a kinézete. Előtte épült virágágyás is, ahol a kivitelezés során sikerült némi katasztrófa helyzetet is előidézni, aminek a kezelése (kommunikálása) nem sikerült.
A hivatal tetején kapott helyet az első napelemes rendszer, aminek tényleges hasznáról a megvalósítás óta eltelt huzamosabb idő ellenére sem kapott a nyilvánosság tájékoztatást.
Iskola: A most már jó 10 éve megújult iskola sok változáson esett át. Egy rövid ideig esélyes volt a fenntartó váltás, de a falunál maradva , még több pályázatot lehet ebbe az irányba is „futtatni”. Most nem foglalkozunk az oktatáshoz kötődő pályázatokkal, pedig azokból is akad pár.
Az iskola „energiatakarékossá” válása útján az első lépés a napkollektor kialakítása volt, a legnagyobb ugrás pedig a faapríték tüzelésű kazán telepítése.
Kapott az épület új hőszigetelést, napelemeket a tetőre, javításokat, valamint a tornateremre is jutott felújítási pénz, bár ott is akadnak még problémák.
Óvoda: Több pályázat „célterülete” is volt, a legnagyobb összegű a múlt évi átépítés volt. A tető tájolása ugyan nem ideális a napelemek szempontjából, azért ide is került belőlük.
A felsoroltakon kívül akadt még néhány pályázat, köztük nem mindegyik tartozik a látványos sikerek közé. Sikerült némi pénzt költeni a temetőre, amin belül volt sírkert ötlet is, de az államtól ingyen megkapott pv bázissal kapcsolatban is akadtak tervek-ötletek.
A pályázati pénzek megjelennek a falu rendezvényeiben is, szinte minden elképzelhető dologgal próbálkozik „vezetésünk”.
Mik várnának megvalósításra?
Akadnak olyan területek, ahol voltak már eddig is próbálkozások, azonban nem minden sikerül, noha némelyik valóban szükséges lenne.
Ismét a teljesség igénye nélkül: Kultúrház, mozi, volt pv bázis, a strand területe.
A település útjai, közlekedési rendje elsődleges lenne a vonzerő fejlesztésében, mégis mostoha területet jelent a jelen állapotok szerint. A közművek „közmű csatornába rendezése” is jelentős fejlődést jelenthetne, azonban ez még álom szinten sem jelenik meg.
Településünk rendjét, közbiztonságát jelentősen javíthatta volna térfigyelő rendszer kiépítése, azonban ezen a téren nem sikerült eredményesen pályázni, pedig akadt több kiírás is.
A fejlődési irányok felmérése, fejlesztési irányok kitűzése során nem szabad elfelejteni az egyre jelentősebb külterületi populációt.
Pályázatok és jövőkép:
A pályázati rendszerben elért „sikerek” nem mutatnak igazi tervszerűséget, ha egy projekt megvalósul, már nem játszik a továbbiakban szerepet az adott terület.
Szerencsésebbnek mondhatók az energia-hatékonysági projektek, mivel az épületek szigetelése legalább tartós hatást jelent, valamint az alacsonyabb karbantartási igényű rendszerek jelentenek némi megtakarítást.
A jelentkező megtakarítások már a nyilvánosság előtt nem jelennek meg, az alacsony hatékonyságú rendszer működési költségei látványosabb eredmény nélkül felemésztik azokat.
Ebben a formában a fejlesztések haszna a közösség számára szinte elhanyagolhatóvá válik, legfeljebb az intézmények felújítása kezelhető pozitívumként (iskola, óvoda), mivel ezek egy időre csökkenthetik a karbantartási költségeket, bár itt ismét megjegyeznénk, hogy a valós megtakarításokat a rendszer egyszerűen „eltünteti”.
Más jellegűek az eszközökre kiírt pályázatok, amelyeknél szintén vegyes a kép.
A járműveknek örülhetünk, ugyanakkor ezek az önkormányzat esetében folyamatos üzemben tartási költségeikkel a kiadásokat jelentősen növelik a jelenben, jövőbeni elavulásuk esetén pedig kétes a pótolhatóságuk.
A „trükkök” is utalnak a gondokra, pl. az első „falubuszt” ugyan a német kisebbség nyerte, azonban az önkormányzat használja, a nemrég beharangozott következőt pedig a helyi tűzoltó egyesület, és nem meglepő módon, a nyilvánosság előtt nem is ők örülnek a legjobban az eredménynek.
Ha a „civil” szerveződéseink jutnak eszközökhöz, nekik kell biztosítaniuk az eszközök üzemben tartását, szerencsésebb esetekben akár még az egyesület működtetésének stabilitásában is segíthetnek, azonban ehhez teljes döntési szabadság is szükséges a számukra, megfelelő szakmai-gazdasági háttérrel.
Összességében elmondható, hogy a település vezetésének elképzelései a közösségi célok tekintetében nem túl határozottak, a pályázatokon való eredményes részvétel nem kapcsolódik tervszerűséghez, a hiányosságokat pedig sajátos kommunikációs trükkök mögé rejtik.
Az önkormányzat a pályázatokon induló civil szervezeteket is igyekszik felhasználni „fedő szervezetként”, így azok eredményei is csak korlátozottan valósíthatják meg a deklarált egyesületi és pályázati célokat. Ezek a jelenségek kifejezetten károsak a közösségre, bár ezt kevesen ismerik fel.
Következtetések, várható következmények:
A jelenlegi gyakorlattal a település forrásait olyan fejlesztések kötik le, amelyek hosszú távú előnyei nem minden esetben láthatóak, és akkor még elég finoman fogalmaztunk.
Az épület rekonstrukciók jelentenek előnyöket, de a műszaki jellegű beruházások, eszköz beszerzések működtetése újabb források bevonását igényli, amire vélhetően elég korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre, valamint ezek bővülése sem várható a közeljövőben.
Több energia-hatékonyság javítási célzatú beruházás valósult/valósul meg, azonban a megtakarítások nem jelennek meg a rendszerben, anélkül kerülnek felhasználásra, hogy a jövőbeni fejlesztések megalapozását szolgálnák.
Munkaszervezés terén is valószínűsíthetők a zavarok, képzettség és emberi rátermettség terén egyaránt lehetnek bajok, hiszen a rendszer nem alkalmas valódi követelmények támasztására, a munkavégzés hatékonyságának kontrolljára pedig még kevésbé.
Még mindig igen erős az a védekező mechanizmus, ami az információk áramlásának korlátozásával, a kritikával szembeni agresszív magatartással próbálkozik. Ezek a módszerek a látszat fenntartására korlátozottan alkalmasak csak, illetve sajnálatos módon közeledik az az időszak, amikor a pályázatok pénzügyi forrásai jelentősen szűkülnek.
Ilyen háttérrel fel tudunk készülni a jövőre, tudunk valóban fejlődni?
Várhatóan erős marad a trükkökkel fenntartott rendszer, ami sajnos magában rejti a bármikor bekövetkező súlyosabb „üzemzavar” lehetőségét.
A látszat lufija ideiglenes megoldást jelent mindig, és az álomvilágból való ébredés is, szinte kivétel nélkül fájdalmas élményt jelent.
Kérdések akadnak, válaszok kevésbé, és a kommunikációt helyben még mindig az inkább hagyományos „propaganda” szerű kinyilatkoztatási kísérletek uralják, ami sajnos a bizalom építésére nem az igazi.
Mi marad nekünk? Figyelni és várni, hátha valahol megpillanthatjuk azokat a lehetőségeket, amik lehetővé teszik az elindulást egy „alternatív”, de biztonságosabb úton.