A helyi kommunikáció egy szelete II.rész

A helyi kommunikáció kérdése már másokat is izgat hosszú ideje.

Akadnak olyanok, akik ismerik régóta a problémákat, szóvá teszik, azután valahogy változik a helyzet, csak nem ezen a téren.

Nézzük néhány ember 10 évvel ezelőtti véleményét a testületi munkáról:

„Úgy látjuk, hogy a község polgárainak tájékoztatása nem elégséges. Sokszor találkozunk olyan pletykákkal, amelyeknek nincs vagy csak igen kicsi a valóságtartalma, és ezek némelyike épp a testület működésével kapcsolatos félreértéseket (szándékos félremagyarázásokat?) tartalmaz.  „

„ A hivatal határozottan lépjen fel minden olyan esetben, amikor az önkormányzat munkájáról téves, szándékosan torzító információkat terjesztenek.” 

Közülük akad olyan, aki azóta elfordult a közélettől, meg olyan is, amelyikükkel nagyot fordult azóta a világ.

 

És mi a helyzet a kérdéssel magával? Változott a helyzet?

A keretekről, meg a történelemről az előző részben már szóltam, de azóta változott a helyzet ismét.

Nem feltétlenül kívántam a társoldalakkal, egyéb szereplőkkel mostanában foglalkozni, de hát a kényszer nagy úr, meg nem árt néha kicsit tisztábban látni, bármennyire is próbálkoznak egyesek összezavarni a képet.

 

A történet újraindul:

Egy hónappal ezelőtt megkeresett bennünket egyik népszerű oldalunk szerkesztője egy közéleti kommunikációval kapcsolatos kérdéssel.

Ha a környezetétől függetlenül nézzük ezt a társalgást, akkor azt korrektnek és értelmesnek is nevezhetnénk. Valójában az a legnagyobb baj az ilyen ajánlatokkal, hogy az említett oldal szerkesztőjeként többen működhetnek, és akad köztük kicsit józanabb gondolkodású, aki ritkábban lép előtérbe, meg olyan, aki nem igazán képes sem józan önértékelésre, sem önmérsékletre, ráadásul ilyen háttérrel a konfliktusok kezelésére is alkalmatlan.

Előrebocsátom, hogy ha valaki saját személyében tesz az említetthez hasonló kezdeményezést, akkor azt valóban illik komolyan venni, de ilyen környezettel egybemosva beleütközünk abba a határba, ahol az anonim szerepvállalás már működésképtelenséget is jelent.

Ez ellentmondásosnak tűnhet, hiszen jómagam már pár éve osztottam meg sok saját véleményt „névtelenül”, azonban van egy igen nagy különbség: Sosem tűrtem volna el azt, hogy akár „álnevemmel” visszaélve, vállalhatatlan megnyilvánulások kerüljenek a nyilvánosság elé.

A néhai fórumon is előfordult olyan, akinek a nevében többen is megszólaltak, ez sosem bizonyult jó ötletnek, és az fb felületen is csak kompromisszumokkal működhet.

Saját oldalunkon is többen rakunk fel posztokat, de a saját megszólalások nagy részét előzetesen egyeztetnünk kell, különben vállalhatatlanná válik az oldal.

Az önkormányzati kommunikáció természetesen egyszerűbb lenne, mivel ott véleményeknek nem igazán kellene helyet biztosítani.

Nos, jöjjön az a február közepi ajánlat. A teljes párbeszéd elég terjedelmes volt, így azt nem ismételném itt el, legyen elég annyi, hogy önmagában véve korrekt, partneri társalgásnak tűnt a dolog (néhány apró elütést javítottam az írásban):

„Üdvözletem. Sokat foglalkoztak a helyi nyilvánosság kérdéseivel, ezért is szeretném a figyelmükbe ajánlani a mi oldalunkon átvett szászvári videóval kapcsolatban kialakult beszélgetést. Közös érdek, hogy feltérképezzük, milyen módokon építhető tovább a helyi nyilvánosság. Annyit hozzátennék: talán érdemesebb ebben a témában az együttes erővel végzett informálódás és az ennek alapján kialakuló reális javaslatok nyelvén fellépni, mintsem a támadásén és számonkérésén. Ez olyan elementárisan közös érdek, hogy nem valószínű, hogy bármilyen reális javaslat bárki részéről is ellenkezésbe ütközne. Ha mégis, akkor beszéljük meg és találjunk konszenzust. Ahogy ott leírtuk, a legnagyobb helyi közös csatorna szerkesztőiként mi már nem tudunk többet vállalni, de nagyon sok még Hosszúhetényben a tartalék energia és szellemi kapacitás. Akkor vagyunk okosak, ha ezt közösen hasznosítani tudjuk.”

A szöveg tartalmában valóban igaz, hasonló csatornára szükség lehetne, csak egy nagy baj van ezzel a mi részünkről: Nem lenne helyes saját vélemény nyilvánítási hajlandóságunkat feladni, illetve szerény erőforrásaink működéséhez még részben sem használunk fel közpénzt, így valóban függetlenül tudunk működni, és nem gond a kritika sem. Természetesen elképzelhető lehetne kompromisszum is, de saját identitásunkat nem kívánjuk feladni, önkormányzatunk működése alapján meg nem lehet a részükről sem valódi önmérsékletre számítani.

Akkor ezt „végigrágtuk” és nagyjából ugyanez volt a következtetés.

Egyszerű történet, miért kell ennyit foglalkozni vele?

Vélhetően a kritika elfojtása céljából lehetetlenült el a néhai fórum, és került a hajdani kicsit barkácsolt honlap helyére, két újabb is, amelyek rendre nem váltották be a reményeket, jól jött egy népszerű facebook felület, ahol látszólag sokkal békésebb mederben zajlanak az események.

A békének ára volt, mert bizony megjelentek ott butaságok is, amik nyilvánosság előtt nem igazán vetnek jó fényt a környezetre.

Alakult másik „közösségi oldal” is, amit viszont olyan ember készített, aki sokszor helyes kritikai megjegyzéseit nem tudta „megfelelő köntösbe öltöztetni”, így gyenge maradt.

A problémákat látva, megpróbált erőteljesebben megjelenni népszerű oldalunkon, azonban ők ezt támadásként értékelték, és elutasították.

Nos, ez elég szerencsétlen minősítés, ha az oldal szerkesztője nem túl érzékeny, elég egyszerűen túlléphetett volna a dolgon, de sajnos nem így történt, hanem durvább eszközöket alkalmaztak.

Mindez egyetlen dologra volt jó, a nyílt ellenségeskedés azóta is fennáll, és kölcsönösen hajtogatja minden fél a maga igazát.

A viszályba néha próbálnak bennünket is belekeverni, noha valójában mindkét oldaltól alapvetően különbözünk. Mi nem kívánjuk másnak feltüntetni magunkat, mint amilyenek vagyunk, és megkísérelünk valamilyen véleményt kicsit emészthetőbb formában közzé tenni.

Mit is tesz közben az említett két fb oldal? Egyikük kissé áttekinthetetlen módon pakolja fel posztjait, markáns véleményt nyilvánít, és közben oda-oda szúr másoknak, néha bennünket sem kímélve. Nem csoda, ha igen mérsékelt érdeklődést sikerül így kelteni, illetve könnyen túl lehet lépni még megalapozott véleményén is.

A másik oldal? Addig jó, amíg szerethető híreket oszt meg, csak közben figyeli az „ellenfeleket”, és ha ez nem lenne elég, meg is szólal, amikor felemlítik a települési honlapon található link létét:

„Hát jól teszik, ha odalinkelték, merthogy kétségkívül ez a legnagyobb hetényi Facebook oldal és közszolgálati feladatokat lát el. Ettől még nem lesz hivatalos oldal.”

Ebből annyi látszik, hogy a „közszolgálatiságról” fogalma sincs, meg olyasmivel is dicsekszik, amivel nem kéne. Az egy dolog, hogy az fb oldalon meg milyen honlap címet is ad meg saját oldalként?

Azzal a honlappal sajnos nincs sok büszkélkedni valónk. Valamikor szóvá tették egyesek, hogy a fórumon ki, milyen stílusban szólal meg, erre sikerült megrendszabályozni a társaságot, és beintegrálni a települési honlapba egy olyan fórumot, ahol leginkább bájos lánykák csábítanak éjszakába nyúló csevejre, de sajnos, még az is eredménytelen lehet:

Erre azért már csak büszkék lehetünk, ugye? No meg aztán ez hivatalos ám!

Tehát kicsit összefoglalnám: Adott az ügyben egy eléggé ellehetetlenült honlap, meg két fb oldal olyan szerkesztőkkel, akik biztosan elhivatottnak gondolják magukat.

Közben elindult a vita, egyik oldalon az, aki elégedetlen, és változtatni akar, a másikon meg az, aki szeretne mindenkivel együttműködni, de milyen áron?

Miért kellett újrakezdeni a vitát?

„Legnagyobb” oldalunk próbál a településfejlesztés kapcsán kezdeményezően fellépni, azonban nem igazán sikeresek a próbálkozások, aminek oka kettős: Részben valóban nehéz az embereket a közösségi gondok megoldásába úgy bevonni, hogy a megvalósítás egy megmerevedett, sok tekintetben tehetetlen rendszeren keresztül történne, másrészt az oldal látszólagos sikere ellenére, nincs mögötte olyan háttér és adottság, ami a kezdeményező gesztusokat „eladhatóvá” tehetné, a látszat fenntartása meg ismét csak keveseket érdekelhet a gondolkodó emberek közül.

Ismét egy lehetőségnek tűnt a pécsváradi önkormányzat kezdeményezése, ami aktuális információk megjelenítésére valóban lehet jó, azonban a facebook tulajdonságai nem teszik önmagában alkalmassá ezt a felületet „fő” információs csatorna szerepére.